Hajnali fél hét. Minden csendes, a szobám sötét, és épp a legédesebb álmaimat alszom, amikor...
- VICAAAAA. UGYE ÖLTÖZÖL MÁR?!
Ohh, persze anyu, köszi a türelmes, kedves ébresztést, felemelően indult a napom... Lementem megláttam, hogy apu és anyu épp kávéznak a konyhában, és az asztalon várt az én kávém is, na meg a reggelim.
- Jó reggelt.
- Kincsem! Hogy aludtál? Ne aggódj, anyád helyetted is teszi. Különben meg aludhattál volna még kicsit, beviszlek én.
- Apu, erre semmi szükség. Tudok buszozni.
- Nos, az lehet, majd hazafele azt teszed, de mivel 25 perc múlva megy a buszod, és még pizsamában vagy, úgy gondolom ésszerűbb lenne, ha én vinnélek be.
- Okay, de akkor most kimegyek cigizni.
- Kabátot húzz.
Szóval kómásan kibattyogtam az előszobába, magamra vettem a kabátom, és kiültem a teraszra ahol rágyújtottam. Tegnap nem nagyon beszéltem senkivel, sorozatokat néztem inkább, meg ilyesmik. De ezt mára lehet kicsit megbántam. Meg sem néztem, hogy visszajelöltek-e a lányok, vagy, hogy azóta írt- e bárki is, és belegondolva ma egyedül leszek egy full ismeretlen környezetben. Na mindegy. Szállt a füst felfele, a kávém egyre csak fogyott, és úgy döntöttem, ma akkor is jól fogom ma érezni. Így aztán miután elszívtam a cigim, és belöktem a kávém felmentem, és felöltöztem. A tegnap kapott szoknyám húztam egy krémszínű felsőhöz, és a barna csizmám húztam fel. A táskámba bebasztam a tolltartóm, meg három füzetet, egy kockásat, egy vonalasat, meg egy jegyzetfüzetet. Bementem a fürdőbe, megcsináltam a hajam, aztán sminkeltem. Rádöbbentem, hogy elég jól nézek ki, sőt, nagyon is faszán nézek ki. Aztán felvettem a barna bőrkabátom, és 7:30-kor már indultunk is.
*
A suli ugyan olyan volt, mint ötödik félévkor. A városban ez a legnívósabb gimi, ahová 3x jelentkezhet valaki. Egyszer negyedik végén, mikor "mini-gimis"-nek neveznek. Aztán hatodik végén, mikor "kis gimnazisták" lehetünk, végül a megszokott nyolcadik után. Juckát, Izát és engem még negyedik végén vettek át a gimibe. én fél évet tanultam itt, így már a fele osztályra nem emlékszem. Mag amúgy is, emlékszem, 25-30 fősen indult az osztály, és tudom, hogy kiszűrik a hülyéket. Nos lényegtelen, anyu jóba van az igazgatóval, így visszavettek. Ja, reggel azért anyu még elmondta, hogy "Ne feledd Vica, Zátori úr nem szeretné, ha csalódást okoznának neki a szavaim. Én bízok benned!"
Gondolom ilyenkor örülne, ha balhéval kezdeném a napot. De én csak elköszöntem aputól, és megálltam a suli előtt cigizni. Rengetegen jöttek a suli felé, néhány felsős csak kiröhögött, hogy milyen kicsi vagyok, és már szopom a cigarettát, de én leszartam őket. Minél inkább igyekeztem azon lenni, hogy ez a nap hamarabb eltelik majd, mint hinném. Elnyomtam a cigim, aztán beléptem az épületbe. A portás még mindig a bejárat melletti baloldalt üzemelt, így odaléptem hozzá.
- Jó reggelt! Én Kalmár Vivien vagyok, és azt hiszem a 9. C-be járok... Tudna segíteni, hogy merre lehet az osztálytermem?
- Jó reggelt. Hát. Öm... Aszongya'... Akkó', ha jól gondolom a te osztályfőnököd a Liszak Béla lesz. Vagy nem, de ne aggódj, mer' tudok ám segíteni - kezdett bele full magabiztos arccal. Nos én kezdtem megijedni, de gondoltam megvárom, hátha mond valami értelmeset is. - Hát, ha jól gondolom akkor neked az első emeleten lesz a tantermed, méghozzá aaaaaz. Igen! Meg is van, A 107-es lesz az. Ha meg nem akkor ne haragudj - majd elkezdett nevetni.
- Köszönöm a segítséget! - mosolyogtam rá, és kb futva indultam el tőle, mert konkrétan 8 perc alatt mondott nekem egy számot, ami érdekelt. Ránéztem a mobilomra, gondoltam van még egy kis időm, de 7:57-et mutatott, így gondoltam nem kések el első nap. Beléptem a terembe, és. Káosz. Amint beléptem mindenki rám nézett, én pedig totál zavarba jöttem.
- Ehh... Sziasztok - köszöntem bizonytalanul, majd páran levették rólam a szemüket, páran visszaköszöntek. Tulajdonképp nem volt szabad hely, mert minden padon volt valamilyen táska, vagy ember, így gondoltam álldogálok becsengőig. A csengő megszólalt, az ajtón pedig belépett két lepcsesszájú, röhögő lány. Igen. Iza és Jucka. Amint megláttak összenéztek, majd vissza rám. Én legszívesebben elsüllyedtem volna, de szerencsére mielőtt szólhattak volna bármit is, belépett valami tanár.
- Jó reggelt - szólt kissé hevesen, majd folytatta. - MONDOM JÓ REGGELT! Illés, kaját elrakni, Papp és Balázs, menjenek már a helyükre, hol van már megint Juhász?! - aztán egy pillanatra abbahagyta, kifújta magát, és rám nézett. - Maga meg kicsoda?
Az új-régi osztályom elkezdett nevetni. Én nem tudom, hogy nézhettem ki abban a pillanatban, de hirtelen nem tudtam mit mondani. Aztán mégiscsak kellett, mert a tanár egyre idegesebb fejet vágott.
- Öhm. Én Vivi vagyok.
- Milyen Vivi? Idejár egyáltalán?
- Régen ide járt, Tanár Úr! - szólalt meg egy szemüveges, szőke hajú lány. Nos, bár ő emlékszik rám, én nem tudom ki lehet.
- Nahát, akkor legyen szíves szóljon pár szót, majd üljön le a helyére, mert én nem emlékszem magára.
- Kalmár Vivien vagyok. Negyedik év végén kerültem át a II. András Általános Iskolából... Fél évig jártam ide, de Budapestre költöztünk. Most meg vissza, és megint ide járok. És nincs helyem.
- Hogy mondja? - kérdezte csodálkozva, a többiek zöme persze megint nevetett.
- Nincs hova üljek.
A tanár körbenézett, majd mikor felcsillant a szeme, esett be egy szőke hajú srác.
- Uuu, elnézést a késésért, csak voltak ilyen gondjaim - nevetett a tanár arcába a fiú.
- Juhász! Elegem van magából! De tudja mit, ha már ott áll az ajtóban, kérjen már egy széket a portástól! Violának szüksége lesz rá.
- Vivi... - suttogtam magam elé, de továbbra is megalázva álltam a terem elejében. 'Juhász' ledobta a deszkáját és a táskáját a terem sarkába, majd ment a székért. Közben a tanár elkezdte a hiányzók beírását, és felelőt nézett.
- Hm, remek. Nem hiányzik senki. No, akkor ideális az alkalom a feleltetéshez. Lássuk csak - kezdte a napló böngészését, majd rám nézett. - Mit is mondott, hogy hívják?
- Vivien. Kalmár...
- Remek! Úgy látom még nincs jegye, kezdheti is. Mit tanult a múlt óráról?
Totál ledöbbenve álltam, szívem szerint felnevettem volna, de inkább visszafogtam magam. Kisvártatva végre megszólaltam.
- Igazság szerint azt sem tudom, milyen óra van...
Nos ez nem volt épp megfelelő válasz, a tanár tök bepipult, majd elkezdett velem ordibálni, hogy mégis mit képzelek magamról. Na ebben a helyzetben már tényleg kitört belőlem a nevetés, és 'Juhász' is megérkezett a székemmel.
- Remélem tisztában van vele, hogy ez egy határozott elégtelen! Menjen az igazgatóhoz! Mesélje el neki a kis történeteit! Most pedig Juhász jön felelni!
Szegény srác szintén nem tudott semmit, én pedig kimentem a teremből. Gondoltam rendben, felmegyek Zátorihoz. Bár tisztában voltam vele, hogy anyu valami ilyesmitől akart megóvni. Egy csinos kis vörös hajú csaj ült az igazgatói előtermében.
- Öhm. Jó reggelt. Én Kalmár Vivien vagyok, és Zátori Úrat keresem.
- Egy perc csajszi, csak ezt még gyorsba befirkantom - mondta a vörös lány, én meg kicsit furcsán nézhettem rá. - Jaj ne izgulj már, mindenkit küldtek már fel hozzá.Csüccsenj le arra a székre ott.
És leültem. Majd kb 2 perc múlva bekopogott az igazgatóhoz. Az igazgató meg behívott.
- Szervusz Vivi! Jó látni újra! Na mi történt? - mosolygott rám. Hát. Nem nagyon tudtam hol kezdjem, de végül is elkezdtem...
- Jó reggelt Zátori Úr! Igazság szerint nem tudom. Bementem a termembe, és megkezdődött az óra.
- Igen, ez világos, és normális. Akkor mégis miért vagy itt?
- Nem tudom milyen óra volt.
- Oh. Várj egy percet! - Majd kinyitotta az ajtaját. - Anna, légy szíves nyomtass ki egy listát a 9.C tanárairól, és nyomtasd ki az órarendjüket is! Jaj, és főzz légyszíves egy kávét! - majd rám nézett - Kérsz te is? - Bólintottam egy aprót. - Kettőt, és köszönöm!
Miután beszéltünk pár szót, úgy döntöttem nem mesélem el a jogtalan egyest, vagy ilyesmit, inkább csak tovább beszélgettünk semmiségekről. Nem nagyon értettem, miért ilyen jófej velem, de amíg kávézgattam vele, meg csevegtünk egy két dologról úgy gondoltam lassan kicsöngetnek, így ideje visszamenjek a dolgomra, meg hát őt sem tarthatom fel.
- Köszönöm a segítséget igazgató úr!
- Semmiség! Sok szerencsét, és bármi probléma adódik, gyere nyugodtan!
Ránéztem az órámra, és igazam volt. Egy percem volt becsengőig, és az órarendemet elnézve egy emelettel lejjebb kellett menjek. Viszonylag gyors tempóval odaértem a terem elé, ahol az osztálytársaim épp leckét másoltak. Egy fiú lépett oda hozzám. 'Juhász'.
- Haver, én nem tudom mit csináltál Kunnal, de akkora karót kaptunk, hogy az már durva - nevetett. - Csongor - nyújtotta a kezét. - Milyen Viola vagy?
- Nem vagyok Viola. Vivi vagyok. És Kalmár.
- Én meg Juhász - nevetett fel.
Majd megszólalt a csengő. A tanár hozta a kulcsot, majd beengedett minket. Az órarendet nézve pedig matek jött. Károlyi Károllyal. Lol.
- Üdv, akkor jöjjön ki a hetes - kezdett egyből, gondolom ez a tanár sem a türelméről híres... Egy hosszú, barna hajú csaj kilépett, majd bejelentette, hogy nem hiányzik senki, hanem egy fővel több lett a létszám.
- Egy fővel több? Kicsoda az? - diszkréten feltettem a kezem, majd kihívott. A tábla elé. Remélem feleltetni... - Legyen szíves mutatkozzon be nekem.
- Kalmár Vivien vagyok. Budapestről költöztünk vissza a szüleimmel. Ötödik osztályban jártam ide fél évet. És nincs kész a leckém.
Az utolsó mondatomat még maga a tanár is megmosolyogta, majd egy 'Hisz ez természetes' mondat után a helyemre tessékelt. És elkezdődött az óra. és jegyzeteltem. Meg ilyesmik.
A következőkben elképedve vettem észre, hogy nekem ma 9 órám van, és az utolsó kettő tesi. Miafasz fejjel megkerestem az osztályfőnökömet - aki egyben a tesitanárom is - és megkérdeztem, hogy mi legyen, hisz én ma kaptam meg az órarendem, és nincs nálam semmi cucc. Szerencsémre volt olyan jó fej és haza engedett. Volt még egy nyelvtanom, ahol egy szupercuki tanárom volt, és végig azon csodálkozott, hogy fejezhettük már be az idei irodalom anyagot, hisz ők még csak Berzsenyinél tartanak, elvégre május eleje van. Ja igen, ez azért történt, mivel nem csak nyelvtant, irodalmat is tanít. A nyelvtant egy német követte, ahol meglepődtem, ugyanis a tanárnőt Juhász Barbarának hívják. És történetesen hasonlít Csongorra. Persze nem szóltam semmit, az óra elején be kellett mutatkozzak ( persze németül ) és mindenki más is ezt tette. Megtudtam, hogy van valami arab osztálytársam, meg egy Attila József nevű is. Kész vicc. A németet dupla infó követte, egy fiatal, pörgős kis tanárnővel, majd jött a rémálom. Művtöri volt számomra az utolsó óra, és meglepődve vizsgáltam, hogy a művtöri, és a töri tanár egy és ugyanaz. Mivel a lányok egész nap nem szóltak hozzám, ezért az egyetlen emberhez fordulhattam az osztályból, akivel ma kommunikáltam bármilyen formában is.
- Figyu... Látom, hogy te hátul ülsz. Amúgy helló - köszöntem oda a mellette lévő srácnak.
- Szia - köszönt vissza.
- Szóval. Megint Kunnal lesz óránk... Én meg nem nagyon vagyok vele jóba, vagy mi... Lehetne szó róla, hogy ezen az órán a helyedre ülök?
- Hát figyelj, én se vagyok a szíve csücske... De jó. Hol ülsz?
- Ott - mutattam a baloldalon lévő első padra.
- Felejtsd el - nevetett fel hangosan, majd rám nézett újból. - Ah, na jó, tudod mit, rendben. Na, lépek.
Azzal odaadta a helyét. Én pedig leültem a srác mellé.
- Levi vagyok - szólt Csongor padtársa.
- Rendben...
Igazából semmi vágyam nem volt ismerkedni. Csupán azt akartam, hogy érjen véget ez az óra, és mehessek cigizni. Kun hangosan csapta be maga után az ajtót. Az osztály felállt, én kissé lassabban reagáltam a dolgokra.
- Juhász! Egy óra, amiről nem késik? Hát megtisztel a fiatalember... Na, de mit keres itt elől? - Csongor nem felelt, a tanár viszont rám nézett. Szuper. - Mindent értek. Kalmár volt fent az igazgatónál, vagy inkább ellógta?
- Voltam - feleltem kétségbe esve. Komolyan, nem értem mit baszogat...
- Érdekes. Na mindegy. A mai órára egy filmet hoztam az ókori római építészetről. Aki beszél, elégtelen. Aki eszik, elégtelen. Aki elalszik, szintén elégtelen. Filmet nézni, előny, egy hét múlva talán számon kérem.
Majd elkezdtük a filmet. Figyelmesen néztem, majd imádkoztam, hogy hamar érjen vége az óra. Persze film közben tényleg így történt, végig se tudtuk nézni.
- Mindenképp jegyezzék meg, hogy mi mindent láttak! Jővő órán vagy befejezzük, vagy dolgozat várható! Viszont látásra!
És véget ért. Szinte el sem hittem, hogy eltelt hét óra, én pedig kibírtam dohányzás nélkül. Ki sem értem még a suliból, de már a kezemben volt a cigarettám. A buszmegállóig pedig kiélvezhettem a nikotin által nyújtott nyugalmat.
*
Hazaérve elmeséltem anyunak a napomat, miközben kaját csinált, és megebédeltünk. Az első órai botrányon jót nevetett, bár az egyesnek nem örült, mégis tudta, hogy kivételesen nem én voltam a hibás. Csongort kedves, de nem törődöm srácnak tartja, azt mondta, a német tanár valószínűleg az anyukája, vagy a nővére. Juckáékon meglepődött, de nem annyira, mint én, mikor ránéztem a facebookomra...
Judit üzenete: Szia, megint! Nem nagyon értem a mai reakcióidat, meg hogy minek vered ki a balhét első nap... Miattunk van? Köszi a válaszod...
elküldve: 16:17
IzaBella üzenete: Hello Viv. Bár megígértem Juckának, hogy én biztos nem írok neked azok után, ahogy itthagytál minket, aztán basztál válaszolni az üzeneteinkre, azért azt elmondom, hogy amit ma csináltál Jucikával, az durva volt. Tudod ő full sokat gondolt rád, meg minden, és tök úgytűnik, neked könnyen ment a felejtés. De tudod mit? A mai után már ne várj sok jót. Én már nem haragszom rád, mert túléltem, ami történt, csak az bánt, ahogy Juckával viselkedsz. Kicsit gondold át, kinek mit okozol...
elküldve: 15:58
Miután megsemmisülve ültem a laptop előtt úgy gondoltam mára elég az internetből és a szociális életből. Lefürödtem, megnéztem egy sorozatot, majd bepakoltam másnapra. Csütörtök, és 8 óra? Lazaság van emberek... Még jó, hogy Pesten minden nap 6 órám volt. Ilyen tré órarendet még életemben nem láttam... Na de mindegy alapon bebasztam a cuccokat a táskámba, és szomorkodva vizsgáltam, hogy holnap is találkozok Kun István tanár úrral.
Szupi.
