VI. - Kedd.

Majdnem egész éjjel beszéltem Ricsivel. Kb negyed háromkor viszont elköszöntünk, mert neki velem ellentétben be kell mennie suliba. Hogy miről is beszéltünk? Jó kérdés, a felére nem nagyon emlékszem, de tudom, hogy sokat nevettem. Beszéltünk Juckáékról is, meg az erdőről, meg hasonlók, szóval tényleg el voltunk. Reggelre várt egy üzenet. Izgatottan nyitottam le a fület, de meglepetésemre nem Ricsi írt, hanem Jucka...

"Szia Vivcsu! Ricsi mondta pár napja, hogy hazaköltöztetek... Azt gondoltam írsz majd. Haragszol valamiért? Várom a válaszod."

Na, hát erre nem igazán tudtam mit reagálni, ezért inkább lementem reggelizni. Jobban mondva megcsinálni a reggelim, aztán felhozni a szobámba, és egy sorozatrész mellett elfogyasztani. Anyu bevásárolni ment, apu dolgozik, csak a szokásos... Szóval miközben néztem a gagyi sorozataim, és tömtem magamba a szénhidrátot, meg ilyesmiket, azon gondolkoztam, hogy vajon mikor ér haza Ricsi? Uff, gyorsan el is hessegettem magam körül ezeket a gondolatfoszlányokat, egyszerűen nem volt kedvem ahhoz, hogy vágyjak bárkinek a társaságára. Megnyitottam a tumblr-t, és elkezdtem a honvágyammal foglalkozni, meg cuki pasikat postolni az oldalamra. Rájöttem, hogy Zac Efron szexibb, mint valaha, szóval ő lett az ideálom, nála lejjebb nem adom. Haha.

Anyu ebédidőben hazaért. Vett nekem egy szoknyát, és azt szeretné, hogy holnap abba menjek. Igazából egész jól elvoltam itthon, úgyhogy be is próbálkoztam...

- Te anyuuu. Mi lenne, ha a héten még itthon maradnék? Semmi értelme sem lenne erre a három napra bemenni...

- Vica, ezt már ezerszer megbeszéltük. Így is ráhúzhattál két nap lógást. Érd be ennyivel, és pakolj be holnapra.

- Anya... Én azt sem tudom, hogy milyen osztályba kerülök... Vagy, hogy milyen óráim lesznek. Nem emlékszel?

- Ó. Igazad van. Próbáld fel a szoknyát, tuti csini leszel benne.

*

Délután nem bírtam tovább. Gondoltam az is válasz, ha bejelölöm Őket. Így aztán beírtam a keresőbe elsőként, hogy Papp Judit, aztán megnéztem a profilképét, meg kicsit turkáltam, de végül nem gondoltam meg magam, és bejelöltem. Aztán a következő név Balázs Izabella. Nos őt nem találtam így fent, de szerencsére Ricsi ismerősei közt ráleltem egy 'Balázs BB Rosé Cuvée IzaBella' ami kicsit nevetségesnek tűnt, de végül csak megnyomtam az Ismerősnek jelölöm gombot. És úgy éreztem, ez már mindenre válasz.

Tévedtem...

V. - Végre internettel.

Délután anyu felhívott, hogy pakoljak össze, mert fél órán belül megérkezik Ő, és a szerelő, aki beköti a netet. Ennek nagyon örültem, ezért kivételesen elmosogattam. borzasztó volt, de megcsináltam. Aztán kb egy óra múlva már élvezhettem is a facebook-ot... Vagyis azt hittem erről fog szólni, de kurvára tévedtem, mert senki sem keres. Az egyik volt osztálytársam kirakott valami szart az adatlapjára, tumblr, vagy mi. Nézegettem kicsit, megtetszett, bár a funkcióját nem értem igazán, de azért regisztráltam. Amit tudtam, azt megcsináltam és ez lett belőle:

http://keseruedestragedia.tumblr.com/

Persze nem is van önkritikám, annak a ribancnak jobban néz ki az oldala, de az enyém is vagány. Miután meguntam ezt, arra is gondoltam, hogy regisztrálok újra ask-ra, de inkább meggondoltam magam, nem süllyedek le azért annyira... Sorozatoztam, átírtam az online rendelős oldalakon a címemet, és ha már ott voltam, rendeltem is pár holmit. Gondoltam apuék kárpótolnak picit a sok mizéria miatt... Megérdemlem, nem?

Aztán kicsivel furcsa dolgot vettem észre magamon. Újra Ricsi adatlapját bámultam, sőt, már a beszélgetés is meg volt nyitva. Még mindig nem válaszoltam arra, amit írt, szóval egy tök üres chat-ablakkal szemben ültem. Közben ment valami szar zene, nem nagyon tudtam figyelni, mert épp a profilképét bámultam. Ééééés találjátok ki... anyu ismét becsörtetett.

- Szia Drágám, mit csinálsz? - szélsebesen csaptam le a laptopom fedelét, hogy még csak véletlenül se vegye észre, hogy a szomszéd srác oldalát nézem...

- Ajj, anyu nem lehet kopogni?!

- Van szennyesed? Nem vagy éhes? Lassan kész a vacsi? Ugye tudod, hogy holnap maradsz utoljára itthon. Szerdától suli. Szerintem holnap kelj fel hamarabb.

- Uuu, ez túl sok infó egyszerre.

- 10 perc múlva gyere le.

- Okay.

Azzal kiment. Én pedig felnyitottam a laptopom. És beszarás.

Rám írt.

IV. - Hétfő.

A dolgos vasárnap délután végén örömmel mártóztam meg a habfürdőmben. Igen, délután fél hatkor, de nagyon jól esett, és másfél órán keresztül feküdtem a tömény habban, és közben zenét hallgattam. Szerencsére a fenti szobámból nyílik egy fürdő, így könnyen gondolhattam, hogy nem zavarnak meg. Aha... Felfoghatnám, hogy a családom nem ilyen...

- Vica. Vicu... Vicuskám! - szólt egyre hangosabban anyu, miközben én hangosan üvöltöttem az egyik Punnany Massif számot. 

- Jesszus Isten, anyuu, kopogj már, ha bejössz - gorombítottam le, és egyből összehúztam magam.

- Csak a szennyesedért jöttem. Mióta vagy ilyen szégyenlős?

- Csak az vagyok, és kész.

Azzal kiment egy halom ruhával. Én pedig folytattam a tisztítókúrámat. Az estém további részében megosztottam a mobilnetem, és a laptopomon csekkoltam a facebookom. Mikor eljöttünk innen, még nagyba menő volt a MyVip, ezért kb egy régi ismerősöm sem volt, csak a budapesti haverok, meg akik innen-onnan bejelöltek. de most akadt egy ismerősnek kérés...

Szóval igen, nem kicsit meglepődtem. Persze visszaigazoltam, és igen, az üzenet is tőle jött. Mi van vele?

Richárd üzenete: szia. remélem nem gond, hogy bejelöltelek... 

elküldve:16:30

Hát... Gondnak nem gond, csak épp nem tudtam rá mit válaszolni. Miután visszaigazoltam megnéztem az adatlapját. Basszus, teljesen más! Hétvégente bulizni jár, meg ilyenek. nagyon kemény, nem gondoltam volna... Csokit eszegettem, és teljesen belemerültem a posztjaiba, meg fényképeibe, mikor megláttam egy közös képet a húgaival... Igen, Jucka és Mimó kétoldalról ölelik át Ricsit, szóval tök idilli, meg minden. Annyira tetszett a kép, hogy azt gondoltam, minjárt elhányom magam, és mára elég volt az internetből. Előkerestem az ezer éves DVD-imet, és kerestem egy "jó" filmet. Nos... Gondoltam berakom az Őrült dilis szerelem-t, aztán majdcsak elalszok rá. És így is lett.

*

A másnap reggel furcsa volt. Tisztában voltam azzal, hogy hétfő van, és hogy anyu elmegy elintézni a dolgokat (internet, kábel, suli, ilyesmik), és hogy apu dolgozni megy, de valahogy furcsán ért a magány. Lementem a konyhába, felkaptam egy almát, és az anyu által pulton hagyott Glamour-t, és már neki is kezdtem valaminek, amit úgy neveznek, semmit tevés. Elolvastam a horoszkópomat, csekkoltam az ehavi trendet, meg hasonlók, amikor csöngettek. Igazából azt hittem még nincs csengőnk, és az első két csengetésre nem is nagyon figyeltem fel, de aztán leesett, hogy túl hangos ahhoz, hogy a szomszédoké legyen. Odabattyogtam a pizsimbe az ajtóhoz és kinéztem az ablakon. És beszarás... Ricsi volt. Gyorsan végig néztem magamon, igen, még mindig kurvagézul nézek ki reggelente, a kócos felkötött hajam borzalmas, és még nem mostam le a nyálcsíkjaimat... fujj.Szóval kikiabáltam egy "PILLANAAAAT"-ot, és szaladtam a fürdőbe. Gyors mosakvás, csórás anyu szempillaspiráljából, és ennyit tudtam tenni... A gagyi pizsimben ajtót, majd kaput nyitottam.

- Hé. Szia!

- Szia. Öhm. Hát te?

- Jaa. Hát nekem ma nincs suli. Valami béna bemutató van, amire nekünk, végzősöknek nem kellett elmennünk.

- Ó, értem. Ööö. A szüleim nincsenek itthon.

- Most ez egy felhívás volt? - és kacéran elmosolyodott. Watta.

- Mivan? Nem, csak izé... Gondoltam apámékhoz jöttél, nem?

- De. De ha már itt vagyok, meginnék egy kávét.

- Azt én is - azzal bementem és megcsináltam a kávénkat. So romantic-ba kint ültünk a teraszon, én cigizgettem, ő pedig arról mesélt, hogy önkénteskedik az erdészetben. És, hogy valószínűleg gimi után elvégez egy vadászkurzust és tuti befutó az erdészetnél. Persze én csak néztem, mert nem igazán értettem miről beszél, aztán azt mondta menjek be, még megfázok a pizsimbe. Hát nem tudom. Furcsa volt.

III. - Nem megy egyszerre.

Mikor ténylegesen felfogtam, hogy visszaköltöztünk, befejeztem a hisztit, apuval átfestettük a falakat, és kipakoltam a holmimat. A szobám jobb lett, mint gondoltam, de internet még mindig nem volt... Bár a mobilnetem kicsit könnyített a dolgokon, valahogy mégis egyfajta keserédes érzés volt látni, ahogy Pesten nélkülem is megy az élet. Daniról már a harmadik smárolós posztot láttam, mikor anyu megzavart. Komolyan mondom, ez már a hobbijuk...

- Vicám, gyere Kincsem, segíts az udvart összetakarítani - és egy piros kertészkesztyűt lóbált maga előtt. Komolyan gondolta. Te jó ég.

- Ööö. Igazából nincs kedvem.

- De a szépet te is elvárod. Naaa, gyere, jó buli lesz, bekapcsoljuk majd a rádiót is! - igen. A szüleim szerint a zene mindent megold...

Mivel a szekrényembe is már bepakoltam a holmimat évszakonként és sulis-bulis-itthonisként csoportosítva, felvettem egy szakadt csőgatyát, és egy pólót.Anyu nagy mosollyal várt lent, és egy rózsaszín-lila-kék virágos gumicsizmával.

- Ez komoly? Minek?

- Na Vica, én is így nézek ki! - nevetett fel magán, vagy rajtam, vagy rajtunk... Szerintem ő sem tudta. Végül felvettem a nevetséges gumicsizmát és a piros kesztyűt, és indultunk is ki. Amíg apu lenyírta a füvet elől, addig anyuval letörölgettük a kerti bútorokat. Aztán apu kiment az utcára, mi pedig nekikezdhettünk a virág és minituja öltetésnek. élvezet volt. Igazából kellemes vasárnapi programnak lett volna mondható, feltéve, ha nem lett volna bennem a tudat, hogy szerdától iskolába járok, és még senkit sem ismerek az osztályból. Vagy már. Ki tudja. Mindegy.

Szóval igen, ültettük anyuval a minitujákat, amikor az út túloldalán megjelent Ricsi.

- Aztakurva.

- Vica. Mi történt?

- Ööö. Ja, semmi, csak... Öö. Mindegy - baromira más volt. Mikor utoljára láttam kb annyi idős volt, mint most én, az idióta haverjaival csesztettek minket, és emlékszem, akkor kezdett pattanásos lenni mindenhol. Egyszer mikor ott aludtunk Izával Juckánál, Ricsinél is ott aludtak a haverjai, és a barmok ott mutogatták magukat... De most teljesen más ez a Ricsi. Jó, mondjuk még mindig van egy kis groteszkség a dologban, mert persze jól néz ki a feszülős farmerjében (ohh, az a fenék!) meg a simulós felsőjében, de baszki... épp a tyúkokat eteti. Szóval igen. Kétségkívül ez vidék. Anyu folytatta az ültetést, míg én elkalandoztam, ám megtörte a bámulásomat az, hogy apu leállította a fűnyírót.

- Szevasz Ricsi! De megnőttél fiam!

- Zoli bácsi maga az? Igaz a hír, tényleg visszaköltöztek?

- Nagyon úgy néz ki. Te idefigyelj Ricsikém, azért lehet, hogy pár évet nem voltunk itthon, de attól számolni még tudok! Ne magázzál te már engem, hát már te is felnőtt ember lettél, nemdebár?

- De igen.

- Na ugye. Te fiam, iszol egy sört? Várjál! - a pofám leszakadt. konkrétan köpni nyelni nem tudtam, csak bámultam apámat, ahogy az egykor lüke, de most szexi félisten Ricsivel pajtikol. - Vicuska! Figyelj Kiscicám, hozzál már apunak meg a Ricsikének egy-egy sört!

Naoké. Ha eddig nem égett volna a fejem a gáz ruhám miatt, meg ahogy apu beszél Ricsivel, akkor most ég. Szóval bementem a házba, ledobtam a bejárat kövére a mocskos kesztyűmet, és első utam a lenti fürdőhöz vezetett. gyorsan feldobtam egy kis szempillaspirált, megigazítottam az amúgy tök gáz hajam, és kb szaladtam a konyhába a sörökért. Mikor kiértem Ricsi már a teraszon ücsörgött anyuékkal. Hű.

- Jaj Vicám, hát üdítőt is hozz ki nekünk! - utasított anyu. Szerintem nem vettem észre a tükörben, hogy a homlokomra van írva, hogy "csicskás". - Ricsikém, kérsz egy kis rágcsát?

- Köszönöm nem, most fől az ebéd, és lassan megyek is haza.

- Van időd még nem, kisfiam? - apu remekül oldja a feszültséget. Már nem épp most, de egyszer valamikor biztos...

- De, Végül is egy kicsit még tudok maradni.

- Aztán mesélj fiam, mit csinálsz most?

- Hát. Most vagyok utolsó éves a gimiben.

- Ó, akkor idén érettségizel, nem? Hát nem irigyellek. A mi kis Vicánknak van még ideje szerencsére.

- Igen, tudom. Jucus is ennyi idős - és rám nézett. Épp egy pohár almalét szorongattam a kezembe, de egyenesen a szemembe nézett. Nem olyan "hű,baszdmegdemegdugnálak" nézés volt, hanem teljesen megsemmisítő megvető pillantás. Erre már nem tudtam mit csinálni, elővettem egy szál cigit.

- Te... Mióta dohányzol? - Ricsi most egyszerre volt meglepett és lenéző. Ez van, nem érdekel a véleménye.

- Jaj, hát a pesti élet ugye teljesen más, mint itt vidéken. A kis Vicánk jobban szabadjára volt engedve, nem volt úgy megfigyelve, mint itt - kezdte anyu mázba forgatni az igazságot. - Aztán mit tehet az ember? Inkább mondja meg, és csinálja előttünk, mint titokban tartsa.

- Attól még káros. De igazából mennem is kell. Köszönöm a sört, és hát akkor... Sziasztok - mosolygott anyuékra. Majd rám nézett, és kisétált a kapun.

- Jó gyerek lett ez a Ricsi, nem? - kérdezte apu büszkén anyától.

- De. Én is látom, hogy megkomolyodott.

Én pedig ástam tovább a gödröt a tujáknak...

II. - Szokj hozzá.

Már három napja csomagoljuk ki budapesti életünk nagy részét. Az ágyam megérkezett, viszont a saját dobozaimhoz nem nagyon nyúltam. Még mindig a "nagyonszükségesholmik" bőröndből éltem, és ez így jó is volt. Nekem. Anyuéknak kevésbé.

- Vica, értékelem, hogy a szobádban rendet tartasz, de ráfér a káosz, nemde? - kezdte apa szolidan adagolni, hogy ideje felfogjam, hogy nem gondolták meg magukat, tényleg itt maradunk.

- Áhh, tetszik a rend, majd később inkább.

- Felhívtad már Juckát vagy Izát? - szuper, anyu is kezdi, ketten képesek legyőzni...

- Felesleges.

- Kislányom, nem csinálhatod ezt. Segítsek pakolni? Menjek át a szomszédokba? Mit vársz tőlünk? Mi a baj?

- Érdekel mi a baj? Ez komoly? Három nap után érdekellek titeket? Hát ez a bajom! Hogy itt vagyok, és fűszereket pakolászok a konyhába ahelyett, hogy a Hősök terén hülyüljek a haverjaimmal. Az ocsmány pink szobám a baj, és az undorító gazos kert. A hegyek látványa, a panelrengeteg helyett! Értitek már? - és vérig sértve felrohantam a szobámba.  Igen, az ocsmány pink szobámba. Írtam egy SMS-t Launak, és gondoltam Ő majd lenyugtat. Aha... Az SMS-em abszolút mindent elárult, mégis mást kaptam, mint amire vártam...

" Lau ez kesz orultek haza.hivj amint tudsz en itt megolom magam esku. xox Viv."

" U Vivusz, most nem alkalmas epp iszunk a nyugatiba.majd kesobb hivlak pux - L "

Jó. Tehát a barátaim hamar túlléptek a traumán, ki gondolta volna. Hülye vidék. Hülye Pest. Hülye költözés. Épp a listámat bővítettem volna, mikor.... meglepetééés. Kopogtak az ajtómon.

- Szia - köszönt apu. Csak tudnám minek. 10 perce sincs, hogy utoljára látott volna.

- Mi van?

- Gyere velem.

- Hova?

- Elviszlek valahova, csak gyere.

És ezzel elindultunk a kocsihoz. Előre ültem, Apu bekötötte magát, és bekapcsolta a rádiót. Szokásos rock ment, ha anyu nem ül a kocsiba, apu bevadul... Jellemző.

- Hova megyünk?

- Majd meglátod.

Körülbelül 7 percet, ha utaztunk, persze ez Budapesten simán lett volna 20, de hát ez van, ez vidék. Ehh. Nem kellett sok, mire megláttam, mivel lep meg édesapám. Egy lakberendezőboltba mentünk. Apu fogott egy bevásárlókocsit, és én hisztizve lépkedtem utána. Bedobott pár festőhengert, meg ilyesmiket, majd elvitt egy hatalmas színskálához.

- Válassz.

- Nincs kedvem...

- Akkor maradjon pink? - nevetett fel. Szuper, egyikünknek legalább jó kedve van.

- Apu nem mondhatod, hogy te ezt akartad...

- Pedig így van. Tudod, sok mindent nem tudsz erről a költözésről...

- Mégpedig?

- Kincsem. Kezdtünk tönkre menni. Itt pedig visszahívtak, jobb fizetésért. Jönnünk kellett. Anyáddal mindent megszeretnénk neked adni.

Egy pillanatra dühös lettem, hogy rám kenné a dolgot, de aztán elgondolkoztam. Néztem a mélykék szemébe, majd megöleltük egymást.

Végül a fehér ágykeretemhez illően kiválasztottam egy halványszürke és egy levendulaszínű festéket.

I. - Budapest.

Amikor a szüleim bejelentették, hogy visszaköltözünk vidékre, nem akartam elhinni. Mindent hátra kellett hagynom értük, és most újra elvárják tőlem. Nem tudom, melyikőnknek nehezebb néha, nekik, szülőknek, vagy nekem...

Már napok óta pakolásztuk a holminkat, a nagy rész bútort már a hét elején "haza" küldtük, így az ágyamon és a polcomon kívül semmi sem volt a szobámban. Épp az ékszereim dobozoltam be, és a parafatáblámat néztem, a képeket, amiket a csajokkal készítettem, vagy amelyiken a Szigetben ülök egy padon, ilyesmik, mikor anyu belépett.

- Vicus pakolgatsz?

- Yap...

- Figyelj Kicsim, tudom, hogy ez most nehéz neked... Írtál már a lányoknak?

- Nem hiszem, hogy szükséges lenne. Mióta feljöttünk, nem nagyon beszéltem velük.

- Biztosan örülni fognak majd, hogy visszaköltözünk. Írj nekik, jó?

- Mindegy.

Röpke hat óra alatt összepakoltam négy évnyi holmit. Hát ez történt. Ennyi volt. Mikor beszálltunk a kocsiba még nem hittem el, hogy megtörténhet ez velem. Hogy itt hagyok mindent. Hogy nem lesz több Laus bebaszás, hogy nem lesz több Danis kavarás... De mégis fel kellett fogjam. Vissza vidékre. Ez van.

*

Mikor megérkeztünk, már tényleg nem volt visszaút. Az egész kocsiút alatt ment a rádió, és anyuék az újrakezdés örömeiről papoltak. Pokol volt, komolyan mondom. Este fél kilenc volt, mikor kiszálltam a kocsiból. Apu kinyitotta az ajtót, és beléptünk a zűrzavarba.

- Figyelj Vica, majd holnap mindent elintézünk. Most feküdjünk le - persze... Aludjatok jól, én meg majd kitalálok valamit...

Előhalásztam a "nagyonszükségesholmik" bőröndömből a kockás pizsinacim és Dani egyik pólóját. Felkötött hajjal mostam le a sminkem fürdés után, mikor anyu ismét megzavart... Felfoghatnák, hogy egyedül is megbirkózom a traumával, amit ők okoztak, nem kell minden lépésemet figyelni.

- Kicsim. Írtál már a lányoknak?

- Nem.

- Jól van... Akkor az is holnapra marad. Álmodj szépeket Kincsem - majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- Anyu...

- Igen? - felcsillant a szeme. Te jó ég... Ha minden szavamnál ezt csinálják, én némasági fogadalmat teszek, esküszöm.

- Ööö. Van internet?

- Huh... Még nincs. Apáddal jövőhéten rendezzük ezeket a dolgokat.

- Miféle dolgokat, hisz van már víz, meg fűtés, nem?

- De. A fontosabb dolgokat már a múlthéten elintéztük, de ilyenek, mint az internet és a kábeltévé még nem jutottak eszünkbe.

- És akkor mégis mit fogok csinálni?!

- Nyilván segítesz kicsomagolni. Aztán van mobilneted. Megoldod Vicus, nem aggódok érted.

Szuper. lehet, ők nem aggódnak értem, de én igenis aggódok magamért. Vissza vidékre, vissza a középkorba. Gosh.