Délután anyu felhívott, hogy pakoljak össze, mert fél órán belül megérkezik Ő, és a szerelő, aki beköti a netet. Ennek nagyon örültem, ezért kivételesen elmosogattam. borzasztó volt, de megcsináltam. Aztán kb egy óra múlva már élvezhettem is a facebook-ot... Vagyis azt hittem erről fog szólni, de kurvára tévedtem, mert senki sem keres. Az egyik volt osztálytársam kirakott valami szart az adatlapjára, tumblr, vagy mi. Nézegettem kicsit, megtetszett, bár a funkcióját nem értem igazán, de azért regisztráltam. Amit tudtam, azt megcsináltam és ez lett belőle:
Persze nem is van önkritikám, annak a ribancnak jobban néz ki az oldala, de az enyém is vagány. Miután meguntam ezt, arra is gondoltam, hogy regisztrálok újra ask-ra, de inkább meggondoltam magam, nem süllyedek le azért annyira... Sorozatoztam, átírtam az online rendelős oldalakon a címemet, és ha már ott voltam, rendeltem is pár holmit. Gondoltam apuék kárpótolnak picit a sok mizéria miatt... Megérdemlem, nem?
Aztán kicsivel furcsa dolgot vettem észre magamon. Újra Ricsi adatlapját bámultam, sőt, már a beszélgetés is meg volt nyitva. Még mindig nem válaszoltam arra, amit írt, szóval egy tök üres chat-ablakkal szemben ültem. Közben ment valami szar zene, nem nagyon tudtam figyelni, mert épp a profilképét bámultam. Ééééés találjátok ki... anyu ismét becsörtetett.
- Szia Drágám, mit csinálsz? - szélsebesen csaptam le a laptopom fedelét, hogy még csak véletlenül se vegye észre, hogy a szomszéd srác oldalát nézem...
- Ajj, anyu nem lehet kopogni?!
- Van szennyesed? Nem vagy éhes? Lassan kész a vacsi? Ugye tudod, hogy holnap maradsz utoljára itthon. Szerdától suli. Szerintem holnap kelj fel hamarabb.
- Uuu, ez túl sok infó egyszerre.
- 10 perc múlva gyere le.
- Okay.
Azzal kiment. Én pedig felnyitottam a laptopom. És beszarás.
Rám írt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése