Mikor ténylegesen felfogtam, hogy visszaköltöztünk, befejeztem a hisztit, apuval átfestettük a falakat, és kipakoltam a holmimat. A szobám jobb lett, mint gondoltam, de internet még mindig nem volt... Bár a mobilnetem kicsit könnyített a dolgokon, valahogy mégis egyfajta keserédes érzés volt látni, ahogy Pesten nélkülem is megy az élet. Daniról már a harmadik smárolós posztot láttam, mikor anyu megzavart. Komolyan mondom, ez már a hobbijuk...
- Vicám, gyere Kincsem, segíts az udvart összetakarítani - és egy piros kertészkesztyűt lóbált maga előtt. Komolyan gondolta. Te jó ég.
- Ööö. Igazából nincs kedvem.
- De a szépet te is elvárod. Naaa, gyere, jó buli lesz, bekapcsoljuk majd a rádiót is! - igen. A szüleim szerint a zene mindent megold...
Mivel a szekrényembe is már bepakoltam a holmimat évszakonként és sulis-bulis-itthonisként csoportosítva, felvettem egy szakadt csőgatyát, és egy pólót.Anyu nagy mosollyal várt lent, és egy rózsaszín-lila-kék virágos gumicsizmával.
- Ez komoly? Minek?
- Na Vica, én is így nézek ki! - nevetett fel magán, vagy rajtam, vagy rajtunk... Szerintem ő sem tudta. Végül felvettem a nevetséges gumicsizmát és a piros kesztyűt, és indultunk is ki. Amíg apu lenyírta a füvet elől, addig anyuval letörölgettük a kerti bútorokat. Aztán apu kiment az utcára, mi pedig nekikezdhettünk a virág és minituja öltetésnek. élvezet volt. Igazából kellemes vasárnapi programnak lett volna mondható, feltéve, ha nem lett volna bennem a tudat, hogy szerdától iskolába járok, és még senkit sem ismerek az osztályból. Vagy már. Ki tudja. Mindegy.
Szóval igen, ültettük anyuval a minitujákat, amikor az út túloldalán megjelent Ricsi.
- Aztakurva.
- Vica. Mi történt?
- Ööö. Ja, semmi, csak... Öö. Mindegy - baromira más volt. Mikor utoljára láttam kb annyi idős volt, mint most én, az idióta haverjaival csesztettek minket, és emlékszem, akkor kezdett pattanásos lenni mindenhol. Egyszer mikor ott aludtunk Izával Juckánál, Ricsinél is ott aludtak a haverjai, és a barmok ott mutogatták magukat... De most teljesen más ez a Ricsi. Jó, mondjuk még mindig van egy kis groteszkség a dologban, mert persze jól néz ki a feszülős farmerjében (ohh, az a fenék!) meg a simulós felsőjében, de baszki... épp a tyúkokat eteti. Szóval igen. Kétségkívül ez vidék. Anyu folytatta az ültetést, míg én elkalandoztam, ám megtörte a bámulásomat az, hogy apu leállította a fűnyírót.
- Szevasz Ricsi! De megnőttél fiam!
- Zoli bácsi maga az? Igaz a hír, tényleg visszaköltöztek?
- Nagyon úgy néz ki. Te idefigyelj Ricsikém, azért lehet, hogy pár évet nem voltunk itthon, de attól számolni még tudok! Ne magázzál te már engem, hát már te is felnőtt ember lettél, nemdebár?
- De igen.
- Na ugye. Te fiam, iszol egy sört? Várjál! - a pofám leszakadt. konkrétan köpni nyelni nem tudtam, csak bámultam apámat, ahogy az egykor lüke, de most szexi félisten Ricsivel pajtikol. - Vicuska! Figyelj Kiscicám, hozzál már apunak meg a Ricsikének egy-egy sört!
Naoké. Ha eddig nem égett volna a fejem a gáz ruhám miatt, meg ahogy apu beszél Ricsivel, akkor most ég. Szóval bementem a házba, ledobtam a bejárat kövére a mocskos kesztyűmet, és első utam a lenti fürdőhöz vezetett. gyorsan feldobtam egy kis szempillaspirált, megigazítottam az amúgy tök gáz hajam, és kb szaladtam a konyhába a sörökért. Mikor kiértem Ricsi már a teraszon ücsörgött anyuékkal. Hű.
- Jaj Vicám, hát üdítőt is hozz ki nekünk! - utasított anyu. Szerintem nem vettem észre a tükörben, hogy a homlokomra van írva, hogy "csicskás". - Ricsikém, kérsz egy kis rágcsát?
- Köszönöm nem, most fől az ebéd, és lassan megyek is haza.
- Van időd még nem, kisfiam? - apu remekül oldja a feszültséget. Már nem épp most, de egyszer valamikor biztos...
- De, Végül is egy kicsit még tudok maradni.
- Aztán mesélj fiam, mit csinálsz most?
- Hát. Most vagyok utolsó éves a gimiben.
- Ó, akkor idén érettségizel, nem? Hát nem irigyellek. A mi kis Vicánknak van még ideje szerencsére.
- Igen, tudom. Jucus is ennyi idős - és rám nézett. Épp egy pohár almalét szorongattam a kezembe, de egyenesen a szemembe nézett. Nem olyan "hű,baszdmegdemegdugnálak" nézés volt, hanem teljesen megsemmisítő megvető pillantás. Erre már nem tudtam mit csinálni, elővettem egy szál cigit.
- Te... Mióta dohányzol? - Ricsi most egyszerre volt meglepett és lenéző. Ez van, nem érdekel a véleménye.
- Jaj, hát a pesti élet ugye teljesen más, mint itt vidéken. A kis Vicánk jobban szabadjára volt engedve, nem volt úgy megfigyelve, mint itt - kezdte anyu mázba forgatni az igazságot. - Aztán mit tehet az ember? Inkább mondja meg, és csinálja előttünk, mint titokban tartsa.
- Attól még káros. De igazából mennem is kell. Köszönöm a sört, és hát akkor... Sziasztok - mosolygott anyuékra. Majd rám nézett, és kisétált a kapun.
- Jó gyerek lett ez a Ricsi, nem? - kérdezte apu büszkén anyától.
- De. Én is látom, hogy megkomolyodott.
Én pedig ástam tovább a gödröt a tujáknak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése